A hulladék története

A kőkorszaki településeken is megtalálható volt a „szeméttelep”, amely csontokból, cserepekből, és hamuból állt, a jelek szerint időnként meggyújtották, valószínűleg azért, hogy megszabaduljanak a kellemetlen szagoktól.

A rómaiak fejlett kultúrájában már létezett a maihoz hasonló szemétszállítási rendszer. A keletkezett szilárd hulladékot cserépedényben tárolták és megfelelő fizetségért, naponta  elszállították. A folyékony hulladékot, szennyvizet csatornarendszerbe vezették (térítés ellenében).

A középkorban a szemetet sokszor kihajították az ablakon az utcára, a vároldalra. Rengeteg patkány bukkant fel ezeken a helyeken, minek eredménye a rendszeres járványok elterjedése lett (pestis, kolera). Mikor felismerték a szemét és a járványok közti összefüggéseket, akkor a szemét elszállítására magánvállalkozások alakultak.

Az urbanizáció korai szakaszában a város vezetői különböző rendszabályokat alkottak, mellyel igyekeztek szabályozni az utcák és az ivóvizek szennyezésének mértékét. Az iparosodással, a technika fejlődésével új anyagok terjedtek el, amelyek megváltoztatták a hulladékok összetételét és a hulladéktermelés ütemét is. Az ipari fejlődés következtében a városok népessége egyre nőtt.  Egyre égetőbb feladatként jelentkezett az utcák, terek, ipari műhelyek és gyárak hulladékainak elhelyezése.  A szaporodó és az egyre gyakoribb panaszok mellett a városok tisztántartásának átgondoltabb és szervezettebb megszervezésének nagy szerepe volt.

A 19. sz utolsó évtizedeiben jelentősen megnőtt a lakosság műveltsége, átalakulóban volt a városi ember életmódja. Mindezek új igényeket teremtettek a lakókörnyezettel szemben is. Fokozatosan kialakultak azok a szervezetek, amelyek feladatává vált a nagyobb mennyiségű szemét eltávolítása, a települések tisztántartása.  A városon kívül egyre növekvő szemét mennyisége ráirányította a figyelmet az újrahasznosíthatóságra.

Szekszárd város levéltárában az első fellelhető anyag az 1943-as Népjóléti Minisztérium által hozott rendelet helyi érvényesítése a köztisztaságról.  1950-re 8. 000 Ft-ot írtak jóvá szemétgyűjtő kocsikra és 4. 000 Ft-ot ládák beszerzésére. Norma teljesítménnyel dolgoztak az utcaseprők, melynek értéke 1. 500 méter egyénenként. Ezért 200 Ft havi fizetés jár.